Taipei 101 // Johnnyfotó

2008 03 11

Taipei 101 (klikk a képre)

Keleti obeliszk

Emberi lépték

A főváros és talán az egész szigetország egyik jelképe a világ (még) legmagasabb épülete. A nevében szereplő 101 az emeletek számára utal. Ritka nagy szerencsénk volt, ugyanis a kedvező időjárás miatt ki lehetett menni a nyitott teraszra is a 91. emeleten. Hihetetlen élmény! Alattunk egy nyüzsgő metropolisz, és mi istenként érezhetjük magunkat az Olümposz tetején. Letekintve törpének látszik az a toronyház, amelyiknek a 34. emeletén énekeltünk nem oly rég.

Az ott középen a 34. emelet

390 méter

Hidak

Olümposzi istenek

Bing-Bing kapaszkodik

Mi most 390 m magasan vagyunk, ez a legmagasabb publikus szint. Felettünk még 10 emeletnyi obszervatórium és a telekommunikációs eszközök magasodnak. Azért írtam az elején, hogy még a legmagasabb épület, mert a Dubaiban épülő toronyház már most túlszárnyalta, pedig még el sem készült. Tehát Taipei már csak addig dicsekedhet ezzel az előkellő első hellyel, amíg azt hivatalosan át nem adják. De az élményt már el nem veszik tőlünk! Van egy technikai különlegessége is a toronyháznak: a kiegyensúlyozó szerkezet, ami nem engedi, hogy túlzottan kilengjen. Ez egy 800 tonnás vasgolyó, amit a 88. emeletnél lehet megtekinteni. Számítógép vezérli a szenzorok által mért adatoknak megfelelően, és nagyon pontosan! Tényleg semmi kilengést nem éreztünk, bár azt a pár nappal ezelőtti földrengést nem szerettem volna itt átélni.

A 800 tonnás vasgolyó

Szigorú felügyelet

Ez mindennek a teteje

Egyébként rettenetes szigorú a bejutás a toronyba, nekem alig akarták felengedni a fotóstáskámat, mert meghaladta a megengedett méretet. Szerencsére elég makacs voltam, és nem hagytam magam. Szerencsére Bing-Bing is segített meggyőzni őket arról, hogy nekem elég baj az, hogy ilyen nehéz táskát kell cipelnem, úgyhogy ne nehezítsék az élemet ilyen kemény helyzetekkel. A feljutás a tetőre mintegy 30 mp-t vett igénybe. A gyorsliftnek ennyi idő kell, hogy a csaknem 400m-t megtegye ajtózárással együtt. A hivatalos adatok szerint 63 km/h-val mennek ezek, és ezzel a világ leggyorsabb liftjei. A gyomrunk valahol még a földszinten volt, mikor mi már a felhők határát súroltuk.

Audio-guide

A metropolisz

Égi jelenség

Ezt a felejthetetlen magaslati kitérőt követően alászálltunk a pórnép közé, és metróval utaztunk a szállodánkig. Élmény nézni, amint a hatalmas méretünkkel próbálunk elvegyülni a tömegben. Szegény Gulliver, átérzem a problémáját…

Gulliver a metrón

A kapuk

A föld alá

A szállásra érve épp csak lepakoltunk, és már indultunk is felfedezni a környéket. Kb negyed órás sétával lehet elérni azt a városrészt, ami a legnagyobb érdeklődésre számíthatott részemről: a BoAi Road és környéke. Itt található a fotósok Mekkája.

Camera street

Ez egy olyan városrész, ahol csak fotósbolt található egymás hegyén-hátán, a legkisebbtől a hatalmasig, analóg-digitális, minden, amit el lehet képzelni fotózásról, az itt megvehető. Én amiatt is izgatott voltam, hogy a Hsinchu-ban tegnap vásárolt dolgok vajon itt mennyivel kerülnek olcsóbba. Nem is olyan könnyű egy ilyen helyen körbenézni! A boltosok nagyon ügyesen, semmilyen árat nem írnak ki, és ha érdeklődsz, a kinézetedhez igazítják a fizetendő összeget. Mivel nagyon korrekt listával érkeztem Tajvanba, mindenről tudtam, hogy mi számít jó árnak, vagy sem. Kitaláltam egy elég jó ellenőrzési módot. Minden boltban, ahová bementünk, volt két dolog, aminek megkérdeztem az árát: a 4 Gigás CF kártya, és a 70-200/2.8-as obi. Ezek szinte mindenhol voltak, és jól le lehetett mérni rajtuk az adott bolt árképzését. A jobbakat megjegyeztük, és majd visszatérünk!

Kompozíció kagylóra és pálcikára

Halas rizs

Csili

Asztali csendélet

A rengeteg fotósbolt okozta feszültséget egy halas étkeket felszolgáló kis étteremben vezettük le, amelyik a kísérőink egyik kedvenc helye volt. Nem csalódtunk most sem az ízlésükben, szinte minden nagyon finom volt, és érdekes. Ray rendelt a kedvenc leveséből, abból a rettenetes szagú stinky tofu névre hallgató „finomságból”, aminek a bűzét mindenhol lehet érezni az utcákon járva Tajvan szerte. Megkóstoltam, mert kíváncsi ember lévén mindennek adok egy esélyt, de csak légmentesen elzárt orrnyílással bírtam azt az egy falatot is lenyelni. Ez sem lesz a kedvenc étkem!

Éjszakai fuvar

Egy nem túl szép környék

Kutyasétáltatás

A Csang Kai-shek mauzóleum

Kapu

A napot egy éjszakai séta tette kerek egésszé. A csapat csak a tajvani híres vezető, Csang Kai-shek mauzóleumáig tartott együtt, aztán az öregek taxival, mi fiatalabbak pedig végig gyalog tettük meg az utat a szállodáig. Már csak két nap van hátra! Hogy rohan az idő!

Aki itt is híres

Utcai pózolás

Farvizen

A taipei-i városháza

Utcai szerzetes

Kommentek

Eddig 1 komment érkezett

#1 - mmuranyi:
2008. 12. 04. 12:32
10évvel ezelőtt én is voltam ott, de a torony akkor még nem épült meg.. sajnos!
Nagyon hangulatos képek, különösen az "éjszakai fuvar" című tetszik!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.